Pavlova

 

Nem értettem mi ez a nagy felhajtás az ausztrálok és új-zélandiak nemzeti süteménye körül. Ugyan mi lehet a finom abban, hogy kétféle cukros habot egymásra halmozunk és feldíszítjük gyümölccsel. Aztán úgy adódott, hogy a Crostata di frutta készítése után megmaradt tojásfehérjékkel kezdenem kellett valamit. A piacon pedig gyönyörű nyárádmenti eprek piroslottak. Így, augusztus végén ez már provokáció. A kíváncsiságom legyőzte bennem a kételkedést. A Pavlova (meg)győzött. Ezt a receptet vettem alapul. Ha valaki a süti eredetéről is tudni akar, itt  olvashat róla.

Elkészítés: A tojásfehérjékből pici sóval kemény habot verek, fokozatosa hozzáadva a cukrot. Utoljára kerül bele az ecet és a keményítő. Közben bekapcsolom a sütőt 150 fokra.  A sütőlapra sütőpapírt teszek, rárajzolok egy 22-24 átmérőjű kört. Erre halmozom a habot. Jó, ha a közepe picit alacsonyabban van. Beteszem a sütőbe, 140 fokra leveszem a hőt, majd így sütöm/szárítom kb. 1 órán keresztül. A kész Pavlova kívül kopogós és a színe halvány bézs.A sütő ajtaját résnyire megnyitva hagyom kihűlni. Ez tulajdonképpen a tortalap, ami nem más, mint egy óriási habcsók.

Picit zavart, hogy megrepedezett, de utánanéztem és a legtöbb képen ilyen. Valószínű ilyen a természete.

A gyerekek odavoltak érte, a madártejhez hasonlították. Nekem főleg azt sugallta, hogy még tart a nyár. De télen biztosan teszek egy próbát a gránátalmás,kivis és az egyszemélyes változattal. Vagyis…az már lehet, hogy több próba.