Kétségkívül, a magyaron kívül az olasz konyha áll a legközelebb a szívemhez. Nem telik el úgy hét, hogy ne főznék olasz paradicsomkonzervvel, parmezánnal, mozarellával, olaszos zöldfűszerekkel. A padlizsán iránti elfogultságomat pedig már bevallottam itt a blogon. Ha a „melanzane” kifejezést meglátom egy étlapon, egészen biztosan nem fogok tovább olvasni.
Ennek az ételnek még a neve is lenyűgöz, annyira dallamos. Szicíliai étek, tele napfénnyel, amelyből arrafele néha még sok is jut. Ezért védekezni is kell ellene, pl. árnyékolással. A redőnyszerűen egymásra boruló padlizsánszeletek az árnyékolásra használt spalettáról kapták a nevüket. A „parmiciana” kifejezés ui. itt redőnyt jelent, nem a parmezánra, vagy Pármára utal, mint elsőre gondoltam.
Hozzávalók: 3 karcsú vinete
olaj
1 fej hagyma
3 cikk fokhagyma
bazsalikom/oregánó
só, bors
25 dkg mozarella
2 hámozott paradicsom konzerv (vagy érett, lédús paradicsom)
5 dkg parmezán.
Elkészítés: A padlizsánokat megsütöm így. Az olajon a hagymát megdinsztelem. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a paradicsomot, sót, borsot, zöldfűszereket. Lassú tűzön krémeste főzöm.
A mozarellát szeletekre vágom. A parmezánt megreszelem.
Egy tűzálló tálat kiolajozok. A megsült vinetékből lerakok egy réteget. Erre jön egy réteg paradicsomszósz, majd a mozarella szeletek. Addig rétegezem, amíg a hozzávalókból tart. A tetejét bőségesen megszórom reszelt parmezánnal. Betolom a sütőbe, és hagyom, hogy jól összesüljön.
Langyosan, ciabattával az igazi. De bárhogyan is esszük, fantastico, superbo! 🙂
Please follow and like us: