
Ezt a levest anyósomtól tanultam, ő pedig az ő anyósától. Szentpáli leves néven vonult be a családi memória tárba, igazi székely ételként tartottunk számon. Nagy volt a meglepetés, amikor Kövi Pál szenzációs Erdélyi lakoma című szakácskönyvében Szász tormaleves néven rábukkantam. A Homoród mentén összeér a székely és a szász hagyomány szála. Érdekes volt tetten érni, hogy ahogy a kultúrában, a gasztronómiában sincsenek éles határok.

Hozzávalók: fél kg csontos hús(disznó, marha)
3 murok
2 petrezselyem
kisebb zeller
2 torma
1 fej hagyma
1 dl tejföl
2 kanál liszt/rizsliszt
só
ecet
zellerzöld/petrezselyemzöld
rizs (elhagyható)

Elkészítés
1. A húst megfőzöm a sós vízben. Ha megfőtt, levét leszűröm. Ebben a lében főzöm meg a hasábokra vágott zöldséget és az apró kockára vágott hagymát.
2. A húst leszedem a csontról, ízlés szerint darabolom és visszateszem a levesbe.
3. A tormát megpucolom és lereszelem. Az egyik tormát a liszttel megfonnyasztom, kevés levest, majd tejfölt adok hozzá. A levesbe öntöm és felforralom. A zöldfűszerrel ízesítem.
4. Az asztalnál még mindenki annyi tormát ad hozzá, amennyire pikánsan szereti.
Ősszel és télen egyaránt finom, testet-lelket melengető leves.
Please follow and like us: