Vargányás paccheri

Napra pontosan tudom, mikor láttam életemben először paccherit. Arezzóban a La vita e bella c. film forgatási helyszínein sétáltunk, aztán betértünk egy kis trattoriába. Mint a turisták általában, örültünk, hogy olyan helyre csöppentünk, ahol nincsenek turisták. „Csak” helyi munkások és hivatalnokok, akik viszont jól ismerik a helyi konyhát. A pincér a paccherit ajánlotta, magyarázatképpen csak annyit mondott, hogy tésztaétel. Aztán néztünk nagyot a hatalmas csövek láttán, Ábelnek négyfelé kellett szeljem, hogy beférjen a szájába. De ez nem szegte kedvünket, azóta is Toszkánát emlegetjük, ha paccherit eszünk.

Mert valóban:  La vita e bella!

Elkészítés: Sós vizet teszek főni a paccherlinek. Érdemes ezzel kezdeni, mert többet fő, mint a vékonyabb száraztészták.

Olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát, hozzádobom a zúzott fokhagymát , majd a kis darabokra tördelt vargányát. Kevés vizet, sót, borsot adok hozzá és addig főzöm, míg a gomba elkészül. Ekkor hozzáadom a tejfölt, hagyom kissé besűrűsödni a tűzön. A végén kakukkfűvel ízesítem és parmezánnal tálalom.