Csuka túrós puliszkával, muzsdéjjal

Gyermekkoromban csak így ettük a halat: puliszka (kukorica) lisztbe forgatva, muzsdéjjal. Emlékszem a muzsdéjhoz, ehhez az román eredetű fokhagyma krémhez külön famozsár dukált.

A csuka a Duna-Deltából származik, mégse jöhettünk haza onnan hal nélkül. Mivel nálunk van munkamegosztás a csukafilézést is így végeztük: én kerestem egy szuper oldalt a témáról, Dipi pedig elvégezte a piszkos munkát.

A deltában más fajta muzsdéjt ettünk, mint amire gyerekkoromból emlékeztem. Próbáltam a titka után érdeklődni, de azt a választ kaptam, hogy „ha elmondom meg kell, hogy öljelek”. Nem akartam, hogy életem regénye egy krimi legyen, de azért titokban megkérdeztem a lipován asszonyt is, aki felszolgált. A hozzávalókat elárulta, de a mennyiségekre egy általam is sokszor alkalmazott mértékegységet használt: „érzéssel”.

Elkészítés: Először a puliszkát főzöm meg. Vizet forralok, beleteszem a sót. Amikor felforrt, sűrű kevergetés közepette beleöntöm a kukorica darát. Addig kavarom, amíg elkészül. 

Egy sütőedényt (vaslábos lenne az igazi) kizsírozok, majd több rétegben belerakom a puliszkát és a túrót. A tetején túró legyen. Beteszem a sütőbe, hogy átsüljön.

A halfiléket sózom, borsozom. Kukorica lisztbe forgatom, majd forró olajban kisütöm.

A fokhagymát megpucolom, mozsárban (vagy fokhagyma törővel) pépesítem. Vizet adok hozzá cseppenként és jó habosra kavarom. Végül hozzákavarom a sót, ecetet és a tejfölt is. Nagyon erős fokhagyma krémet kapok így, ami szinte biológiai fegyver.