Háromszéken pánkónak hívják. Emlékszem, amikor kisiskolásként kedves tanító nénim felolvasta Jankovich Ferenc Az egyszeri-kétszeri fánk című versét, a „Se fánk-se fánk…” szójátékot külön meg kellett magyarázni az egész osztálynak. 😀
Most édesanyám sütött pánkót unokai segédlettel. Több kéz már nem kellett a művelethez, így én fotóztam és jegyzeteltem. Résen kellett lennem, mert a fánk receptje nincs kőbe vésve, füzetbe írva. A saccperkábét kellett átalakítanom viszonylag pontos mértékegységekké. De nyugi, patikamérleg nélkül is működik! Ez nem macaron! 🙂
Hozzávalók: 50 dkg+ 10 dkg liszt
3 dl tej
30-40 g friss élesztő
kb. 7 dkg olvasztott vaj
2 tojás
1 citrom héja
csipetnyi só
1 kk cukor
A sütéshez: kb. 3 dl olaj
Tálaláshoz: porcukor vagy (barack)lekvár
Elkészítés: A tejet meglangyosítom, ketté osztom. Felében, a cukorral és a sóval felfuttatom az élesztőt.
Az 50 dkg lisztet egy tálba szitálom, a közepébe egy mélyedést alakítok ki. Ebbe öntöm az élesztős tejet.Hozzáadom a tojásokat, a citrom héját, a többi tejet (fokozatosan). A legvégén a vajat is. Addig dagasztom, amíg lágy, de egybefüggő tésztát kapok, amelyik elválik az edény falától. A tejet és a lisztet szükség szerint adagolom. ha alaposan kidagasztottam, jöhet a kelesztés. Ez kb. 1-1 1/2 óra, a konyha hőmérsékletétől függően. A lényeg az , hogy a tészta duplájára keljen.
A megkelt tésztát átgyúrom, majd lisztezett munkalapon kb. 3-5 mm vastagságúra nyújtom. Pohárral kiszaggatom, majd kb. fél órát újra kelni hagyom.
Magas falú, kisebb méretű serpenyőben (vaslábosban) olajat forrósítok. Nem kell nagyon forrónak lennie, a közepes éppen elég.
A pánkókat az olajba teszem, lefedem. Pár perc alatt megsül az egyik oldaluk. Ekkor megfordítom és már fedő nélkül, a másik oldalukat is megsütöm.
Papírtörlőre szedem, porcukorral megszórom. Aki kér, lekvárt is kap mellé!