Majdnem lekéstem a nemzetközi macaron napot. Pedig gondoltam két legyet ütök egy csapásra és egyúttal a tavaszt is felköszöntöm. A macaronok időben kész voltak, csak blogírásra nem jutott időm. Miért is gondolom, hogy egy elutazós hétvégébe ez is belefér?!
Egyszer már leírtam, hogy a macaronok milyen hisztérikák. A projekt sose megy le izgalmak nélkül, pedig sokféle megoldásra vevő vagyok (lehet, ez a baj). Most például nem kaptam mandulalisztet. És hántolt mandulát se. De volt mogyoró, gondoltam jó kell legyen az is. Így is lett. Leszámítva, hogy megint rusztikusra sikerültek-az itthoni darálás soha nem olyan, mint az ipari.
A tölteléken fantáziáltam éppen, amikor eképpen biztatott a család:
– Aztán nehogy nagyon édes legyen…
Vettem a lapot és csípőből válaszoltam:
-Jaj, dehogy, málnás tölteléke lesz!
A málnáról, mire kiolvadt, kiderült, hogy meggy. Na, nem baj, az is savanyú. És haladtam tovább.
Múltkor vettem szilikonos macaron sütőlapokat. Ezúttal kipróbáltam normál sütőpapíron és ezen a csilivili rózsaszín szilikoncsodán. Nem is kell mondanom, hogy a szilikonosok közül egy se sikerült. De ez se szegte kedvemet, mert a többi viszont jó lett és a behemót szörnyecskéket is megette valaki.
Ami nem is csoda, hiszen finomak lettek. Ez a mogyorós változat legalább annyira finom, mint a mandulás. Talán picit karakteresebb az ízük mogyoróval.
Hozzávalók (Pierre Hermé receptje alapján): 15 dkg török mogyoró ledarálva
15 dkg porcukor
5, 5 dkg tojásfehérje
15 dkg porcukor
3,5 dkg víz
5, 5 dkg tojásfehérje
ételfesték
A krémhez: 25 dkg mascarpone
3-4 ek joghurt
3 ek vaníliás porcukor
10-5 dkg meggy
Elkészítés: A mogyorót ledaráltam, átszitáltam (hanyagul, ez látszik is a végeredményen). Összekavartam a porcukorral és 5, 5 dkg tojásfehérjével. Pár csepp piros ételfestéket is adtam hozzá.
Egy kis edényben a cukrot és a vizet elkezdtem forralni. Addig hagytam gyöngyözni, amíg 118 fokos nem lett (húshőmérővel mértem, mert csak az van egyelőre).
Közben elkezdtem felverni a maradék tojásfehérjét. Itt már nem bántam volna, ha négy kezem van. Mikor a hab félig felverődött kis adagokban elkezdtem hozzácsurgatni a cukorszirupot. Addig kavartam, míg a cukorszirup mind elfogyott és a massza kb. szobahőmérsékletűre hűlt.
A fehérjehabot több adagban a mandulás masszához adtam, egyneművé kavartam. A masszát habzsákba töltöttem és sütőpapíros tepsire kis köröket nyomtam. (Érdemes előre megrajzolni a köröcskéket a pontosság kedvéért. Én most nem tettem, de meg is bántam). A sütőlapot az asztalhoz ütögetem, hogy az esetleges buborékok távozzanak.
A félkész macaronokat fél óráig pihentetem, majd 150 fokon kb.10 perc alatt készre sütöm.
A krémhez a mascarponét a cukorral és a joghurttal kikavarom. A meggyet lecsöpögtetem és apróra vágom. A macaronokat a fehér krémmel megkenem, meggy darabkákat helyezek rájuk, majd a másik féllel összeragasztom.
Macaron bajnok nem lesz belőlem, de évente egyszer-kétszer elszórakoztatom magam. 🙂
Jaj, de szépek lettek, és szépek a képek is. A humoros stílusod pedig már csak hab a tortán. Akarom mondani: savanykás krém a macaronban! 🙂
Nagyon várom majd őket. 🙂
Köszönöm, Edit! Hozom majd hamarosan! (Csak most vettem észre a hsz-t, bocsi).