Arannyal versengő saláta. Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvében találkoztam először ezzel a költői elnevezéssel, és annyira megbabonázott, hogy azóta én is így nevezem. Mondják még vessengőnek, salátaboglárkának, galambbegy salátának.
Mi lehet az arany, amiért verseng ez a saláta? Talán a később megjelenő sárga virágai (ilyen önmagával versenyző típus lenne)? Mindenesetre, a tavaszi erdő első ehető növényei közé tartozik, képzelem mekkora kincs lehetett akkor, amikor még nem kínáltak szupermarketek egész évben többféle salátát.
Az idei első adagot a piacon vettem, meg is kérdeztem a nénitől, hogy készíti a levest:
-Úgy, mint a salátalevest, drága…csak ennek van íze, nem úgy, mint a boltinak.
Aztán kirándultunk és szedtünk a saját kezünkkel is. A hűtőben, egy dobozban remekül eláll egy hétig is és azóta csak a desszerthez nem eszem. Kiváló, természetes C-vitamin forrás.
Hozzávalók: kb. 70 dkg arannyal versengő saláta
2-3 ek olaj
3 cikk fokhagyma
2 újhagyma
só
2 ek fűszerecet
1 dl tejföl
2 ek (rizs)liszt
A rántottához: 4 tojás+ 2 ek olaj+só, bors, paprika
Elkészítés: A salátát átválogatom, megmosom. Az olajban megdinsztelem a karikákra vágott újhagymát, majd a zúzott fokhagymát is. Felöntöm vízzel, sózom és felforralom.
Közben elkészítem a rántottát egy serpenyőben: a tojásokat felverem, fűszerezem és olajon mindkét oldalát megsütöm. Ha langyosra hűlt, kockára vágom, ez lesz a levesbetét.
Ha a víz felforrt, belerakom a salátát, de nem főzöm sokáig. Közben a tejfölből és a lisztből eresztéket készítek, felöntöm vele a levest. Hagyom összeforrni, majd fűszerecettel ízesítem. A rántotta kockákkal tálalom.