Tétova ínyenc 
Nem emlékszem, hogy máshol ettem volna ilyen ropogós csörögét. Máshol általában puhább volt a tésztája és a formája is szabályosabb. Nekem ez az igazi csöröge, a prototípus, hiszen ezt szoktam meg gyerekkoromban.
A girbegurba formája egyenesen lenyűgözött, arra a játékra emlékeztetett, amikor körbeálltunk és egymás kezén átlépve, alatta átbújva, összegabalyodtunk. Később, „gubanc” néven találkoztam vele a szakirodalomban és mosolyogtam magamban, hogy gyerekként sokszor milyen ösztönösen választottunk játékokat, amelyek segítettek kibogozni az összekuszálódott szálakat.
Nem tudom Felső-Háromszéken süt-e más ilyen csörögét, de utána fogok járni. Gondolom, hogy néha a szükség, a szegénység szült bizonyos recepteket. Érdekesnek tartom, hogy egy (majdnem) laska tésztából egy teljesen más jellegű ételt tudtak kihozni.
Eredetileg disznózsírban sütötték, hiszen olajat nem is nagyon használtak.
Hozzávalók: 3 tojás
kb. 30 dkg liszt
1 ek ecet
csipetnyi só
A sütéshez: olaj
A szóráshoz: porcukor
Elkészítés
1. A tojásokat egy villával felverem. Beleteszem az ecetet, sót és lisztből, amennyit felvesz. Nyújtható, nem ragadós laska tészta legyen a végeredmény.
2. A tésztát 4 darabba vágom. 3 részt zacskóba rakok, hogy ne száradjon ki. A negyediket téglalap alakúra nyújtom, kb. 3 mm-nyi vékonyra.
3. Derelyevágóval kb. 5*8 cm-es téglalapokat vágok és mindenik téglalap belsejében újabb 3-4 párhuzamos csíkot úgy, hogy nem vágom át teljesen a tésztát.
4. Az olajat felforrósítom, a csöröge tésztát összegubancolom. Vagyis teljesen szabálytalanul áthúzom a tésztacsíkokat egymás alatt-fölött. Ugyanígy járok el a többi tésztával is.
5. A „szörnyecskéket” kisütöm az olajban. Vigyázok, mert nagyon hamar sül. Félidőben megfordítom, hogy mindkét oldala aranybarna legyen.
6. Papírtörlőre szedem és porcukorral meghintve tálalom. Langyosan a legjobb!
