
Barátnős estén kínunkban erdei gyümölcsös panna cottát rendeltünk vacsora gyanánt. Nem vagyunk ennyire édességrajongók, de a pincérlány megsúgta, hogy nagyon hosszú a kiszolgálási idő, a konyha nem bírja az iramot. Nem volt kedvünk máshová menni, késő volt már, éhhalál ellen jó lesz a panna cotta gondoltuk. Csendben rágtuk a gumiszerű desszertet, amikor egyszer csak megszólalt M.:
– A tied sokkal jobb!
– Melyikre gondolsz? Az erdei málnásra?
– Igen.
– Az nem panna cotta volt. Csak egy szimpla pohárkrém, ráadásul friss málnából-nosztalgiáztam.
De semmi sem szegte kedvünket. Annyira nem, hogy a közlekedési rendőrt (aki végig követett bennünket, a városközponttól hazáig) sem tudtuk sajnos komolyan venni, aki kifogásolta, hogy lámpa nélkül csorogtunk vagy 2 km-t. Annyit vihogtunk, hogy a rend testes őre megsértődött és belebegtetett egy hatalmas büntit. Aztán az alkoholszondát is elővette, nem akarta elhinni, hogy mi alkohol nélkül is ilyen bolondok vagyunk, ha összekerülünk. Végül szerencsére megenyhült, amitől nyilván még fergetegesebb jókedvünk kerekedett.
S ha már így szóba kerültek a pohárkrémek, másnap elkészítettem az áfonyás változatot. Pár perces művelet, igaz, pár perc alatt el is fogy.
Tipikus váratlanvendég-, nemvoltidőm/kedvem sütni-, mainkábbolvasok-desszert.



Hozzávalók: 15-20 dkg keksz
25 dkg mascarpone
4 ek joghurt
4 ek vaníliás cukor
1 ek citromlé
1/2 citrom reszelt héja
30 dkg (fagyasztott) áfonya
4 ek cukor
1 ek útifű maghéj
A tetejére: 2 ek mandula lapocska
menta



Elkészítés
1. Az áfonyát kissé felmelegítem (hogy kiengedjen) és elkavarom a cukorral. Hagyom kihűlni, majd belekavarom az útifű maghéjat.
2. A mascarponét elkavarom a vaníliás cukorral, joghurttal, citromlével és citromhéjjal.
3. A kekszet összetöröm és a poharak aljába szórom. Elosztom rajta a mascarponés krémet.A tetejére halmozom az áfonyát.
4. Megszórom mandulával és mentával díszítem.
