Tétova ínyenc 
Sokáig kétféle palacsintát ismertem: a híg palacsintát, amit csak cukorral, esetleg lekvárral ettünk és a kőttes palacsintát, amiről én gyermekkoromban azt hittem, hogy a fánk nagytestvére. Nagymamám gyakran készített kelt palacsintát, hiszen kiadós, olcsó, laktató étel volt.
- De hiszen ez lángos!-mondják sokan, mikor meglátják. De nem, nem az. Más a textúrája, ez a palacsinta vastagabb, valójában inkább fánkszerű, de annál azért egyszerűbb.
Egy hamarosan megjelenő palacsintás könyvhöz készült ez a finomság. Felért egy időutazással. Az ősi, családi fészekben kikérdeztem édesanyámat, nagynénéimet, a szomszédban lakó, idősebb asszonyokat. Hasonlóan mesélték mind a kőttes palacsintakészítés fortélyait. Előkerült a porcukordaráló, az illatok, ízek, történetek visszarepítettek a múltba.
Hozzávalók: 3,7-4 dl tej
1 evőkanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 tojás
1/2 citrom héja
1/2 kg liszt
1 kávéskanál só
A sütéshez: 4 evőkanál disznózsír
3 dl olaj
Tálaláshoz: porcukor
Elkészítés
- A tejet meglangyosítjuk. Kb. 2 dl tejbe belemorzsoljuk az élesztőt. Hozzáadjuk a cukrot és langyos helyen felfuttatjuk.
- Egy nagyobb tálba beleszitáljuk a lisztet, beleöntjük az élesztős tejet. Hozzáadjuk a tojást, a sót, és belereszeljük a citrom héját. A megmaradt langyos tejet fokozatosan adjuk a tésztához mindaddig, amíg puhább, lágy tésztát kapunk.
- Kb. 10 percig dagasztjuk, majd meleg helyen, egy óra alatt duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát hat részre osztjuk, gömbölyű bucikká formáljuk és lisztezett felületen 15-20 percig kelni hagyjuk.
- Közben az olajat és a zsírt magas falú edényben felforrósítjuk. A megkelt tésztát kezünkkel laposabb korongokká húzzuk szét úgy, hogy a közepük vékonyabb, a szélük vastagabb legyen. Forró zsiradékba tesszük és egy villával a közepüket kilyukasztjuk.
- A palacsinták mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórva, esetleg lekvárral tálaljuk.
Megjegyzés: faluhelyen gyakran készítették a nagy mezőgazdasági munkák (aratás,cséplés, szénacsinálás, ) vagy ünnepek (névnapok, radina) alkalmával.
Kézdeszentkereszten ismert a borvizes változata is: tej helyett borvizet és egy evőkanál zsírt adtak a tésztához.
Faluhelyen gyakran…. Miért nem lehet beírni, hogy a recept, a faluhely az mind Erdélyben van? Főznek arrafelé is finomakat, de ha az ember otthonától 500 km-re van, akkor talán illene közölni, hogy nem itthoni étek.
Nem lehet rossz, csak nem tudom mitől palacsinta a neve…
Kedves Éva, de hiszen benne van az étel nevében, hogy hová való. 🙂
Már elnézést, akármilyen régi bánat, de manapság miért ismerné (bárki!) Magyarországon az erdélyi falvak nevét? Hacsak nem valamiért nagyon híres?
Egyébként fenti étel akkor sem palacsinta a mi fogalmaink szerint, ha Erdélyben így nevezik. A lángos változata, vagy átmenet a lángos és a fánk között.
Ez semmiképp nem nevezhető palacsintának !
Ez lángos , a javából !!!
Talán azért nevezik palacsintának,mert a lángos sós,ez meg édes.
János, őszintén, nem tudom biztosan, de úgy tűnik, hogy a palacsinta szavunk régen mást (is) jelentett, mint manapság.
Emília, márpedig ezt errefelé így nevezik. Több, mint 100 éve. A palacsinta szavunk a latin „placenta”-ból származik, ami lepényt jelent. 🙂
Kedves Tétova ínyenc says !
Köszi a válaszát !
Minden tájegység ételeinek a neve más és más !
Szerintem a palacsinta szavunk nem teljesen a
placenta szóból származik!
A ” placenta ” méhlepény , kalács !
Viszont az is igaz , hogy a Tótfalusi István
Idegen szavak értelmező és etimológiai
szótárában van arra utalás , hogy magyar
palacsintának is nevezik!
Kedves Emília!
Nem vagyok nyelvész, de szeretem ha rá lehet találni egy-egy szavunk eredetére. A wikipédia szócikk ezt írja:
Etimológia[szerkesztés]
A palacsinta szó első írásos említése 1577-ből a Kolozsvári glosszákban maradt fenn.[4] A „palacsinta” a román plăcintă („lepény, lángos”) átvétele,[5] annak pedig a latin placenta (lepény, kalács) a végső forrása. A szóeleji mássalhangzó-torlódást (pl-) a magyarban ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel (pal). Más források[forrás?] szerint a magyar palacsinta és a valószínűleg ebből származó német/osztrák Palatschincken a blincsiki, blini kiejtésű szláv szóból ered. A német Duden nevezetű lexikon szerint az osztrákok beszélte német nyelvbe a magyarból került át, Palatschinke formában.[6]
Persze, nem tudhatom, mennyire hiteles forrás.
De örömmel gondolkodom együtt azokkal, akiket szintén érdekel.
Köszönöm a válaszát, üdvözlettel, Tünde
Háromszéken még nem készítettem Palacsintát csak gáztűzhelyen…..
Három széken még én sem készítettem palacsintát, Háromszéken ellenben igen. Örülök, hogy ismeri ezt aszójátékot.:)