Tétova ínyenc 
Nemrég Madeira szigetén jártunk és az egyik legmeghatározóbb élményem a Faja dos Padres gyümölcsültetvény látogatás volt. A különleges farm vagy kert története összefonódik a szigetével. A faja-t-ahogy a neve is utal rá-két jezsuita szerzetes hozta létre a kb. 250 m-es meredek sziklafal és az óceán között.
Valamikor csak az óceán felől és a sziklák megmászásával lehetett eljutni ide, ami egyáltalán nem volt veszélytelen.
Ma is hiába keresnénk az idevezető utat, csak a farm saját felvonójával lehet lejutni az édenkertbe.
Mert-nem túlzok-ez maga a paradicsom. Amikor kiszállunk a felvonóból, a papaya fákat, a banán fákat és a hatalmas lepkéket veszem észre először. Fatima, az idegenvezetőnk hamar elmagyarázza, hogy a lepkéket itt nagy becsben tartják, hiszen ők porozzák be a növényeket, tőlük függ a termés. Ezért a csontig lerágott növényekről kézzel viszik át a hernyókat egy másik „etetőre”.
Főleg mangó, banán, avokádó és malvasia szőlő terem itt. Ez utóbbiból készül a híres madeira bor. De kisebb mennyiségben terem itt maracuja, Suriname-i cseresznye, füge, guava és van zöldségeskert is.
Kiderült, hogy a banán nem is fán nő, a banán-növény életciklusa 2 év és akkor szüretelhető, amikor szépen kigömbölyödnek a kezdetben szögletes gyümölcsök.
A frissen szedett lime illatával semmi sem ér fel. És igen, Madeira azért különleges, mert itt egyaránt megélnek a mediterrán és a trópusi klímán érő gyümölcsök.
Az avokádót alig tudtam megkülönböztetni a guavától, mentségemre legyen mondva, ez utóbbit valamikor régen ízleltem, Brazíliában.
A Suriname-i cseresznye, vagy pitanga már a formájával lenyűgözött a kertben, de amikor megkóstoltam, azt éreztem, hogy felrobbannak az ízek a számban. Elsőre savanykás volt, aztán egyre édesebb lett, és volt benne valami a paprika pikánsságából.
S ezzel már előre is vetítettem, hogy a kertlátogatást, amely Fatima szenvedélyes, okos vezetésével abszolváltunk, kóstoló követte.
A vendéglő területére érve, ilyen hatalmas virágkosarak fogadtak, tele szerelemvirággal.
Fatima-aki kémikus-mérnök, idegenvezető és felvonó-kezelő egyben egy kosár gyümölcsöt tesz elénk, amit egy kicsit átrendezek a fotó kedvéért.
Ne felejtsem el megemlíteni, hogy a Faja dos Padres organikus minősítésű farm. Itt még a mosogatás is a tengerből származó luffa szivaccsal történik-magyarázza Fatima.
A sweet cucumber nevű gyümölccsel eddig nem találkoztam, nem is tudom mi a magyar neve. Az íze sárgadinnyére, uborkára emlékeztet, nagyon leves, jó szomjoltó.
A papaya inkább zöldség, legalábbis ízében-magyarázza Fatima. Tele van karotinnal, akárcsak a sárgarépa. S bár a magvait legtöbbször eldobják, kiváló fűszerek.
Többféle mangót kóstolunk és azt is megtudjuk, hogyan kell helyesen felvágni a gyümölcsöt. Mindenik mangó más ízű, de mindenik édes, talán kevésbé a jobboldali, ami citromízű.
Maracujából is többféle van, ha valami, hát számomra ez az édenkert gyümölcse. Illata szinte parfüm, íze messzi tájakra repít akkor is, ha messzi tájakon vagyok.
A gyümölcskóstolás felért egy ebéddel, s sajnos az a következménye, hogy itthon nemigen fogok trópusi gyümölcsöt kívánni. Mert most már tudom, milyen az igazi!
A Faja dos Padres azonban nemcsak egy kert. Vendéglőjük és kiadó szobáik is vannak, óceánra nyíló ablakokkal, terasszal. Van saját strandja s innen egy delfinnéző, bálnaleső hajókirándulás is könnyen megejthető.
Faja dos Padres belopta magát a szívembe, mint maga egész Madeira. Ha még egyszer eljutok ide-és el szeretnék-itt szeretnék megszállni legalább egy éjszakát. Hogy kedvemre sétálhassak az édenkertben, s ha elfáradtam, kiüljek valamelyik ház teraszára, olvassak, és hallgassam az óceánt. Esetleg süssek-főzzek valamit a bungallók felszerelt konyháiban vagy a kerti grillezőben.
Esetleg újra és újra megszagolhassam a frangipánit.
