Egy karácsonyi klasszikus, amely sohasem hiányozhat nálunk a fáról. Hihetetlen hangulata tud lenni annak, amikor a fahéj, gyömbér, szegfűszeg és méz keveredik a fenyő illatával. Egyfajta boldogságillat, amely szinte egy hónapig belengi a házat.
És igen, a fára kerül, akárcsak a szaloncukor, külön varázsa van a fáról lopkodásnak. Tálból bármikor ehetünk süteményt és cukorkát, fáról csak karácsonykor.
Bár szeretek recepteket kipróbálni, variálni, újragondolni, ehhez a recepthez 17 éve ragaszkodom. Azonnal puha, finom, illatos. Mivel mindig sokat sütünk, jártunk már úgy, hogy hónapok múlva találtunk meg egy elveszett fémdobozt a kamrában és akkor is jó volt.
Egy Rama receptes füzetben jelent meg anno ez a változat, nem is értem miért nem ezt süti az egész világ… 🙂
Hozzávalók: 50 dkg liszt
20 dkg méz
17 dkg porcukor
25 dkg Rama margarin
1 evőkanál házi vaníliás cukor
1 csapott evőkanál sütőpor
1 evőkanál fűszerkeverék (fahéj, gyömbér, szegfűszeg)
1 tojás
1 tojássárga
A díszítéshez: 1 tojásfehérje
25 dkg porcukor
vagy kész cukormázpor (Dr. Oetker)
Elkészítés: A tészta hozzávalóit összegyúrom és min. 3 órára, de akár egy éjszakára is hűtőbe teszem.
Mielőtt sütni szeretném, a sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztát kissé lisztezett felületen kinyújtom és tetszés szerinti formákkal kivágom.
FONTOS! A tészta nagyon lágy, ezért hidegen kell dolgozni vele. Úgy tűnik, hogy liszt kell még hozzá, de nem (attól lesz kemény, azt hiszem). Érdemes két sütőpapír, vagy átlátszó fólia közt kinyújtani, de mindig csak kis adagot egyszerre.
Sütőpapíros tepsibe rakom és néhány perc alatt megsütöm.
A cukormázat elkészítem. A tojásfehérjét addig kavarom, amíg hófehér massza lesz belőle. Egy erős zacskóba teszem, amelynek a sarkából egy nagyon picit kivágok. Tetszés szerint díszítem. Pár óráig száradnia kell a máznak. (A díszítés napokkal a sütés után is kivitelezhető, így egy napra kevesebb munka jut).

Please follow and like us: