Mille- feuille eperrel, fehér csokival

Fanni megnyerte a magyar tantárgyverseny nemzetközi szakaszát is (a körzeti, megyei, országos után). Úgy gondoltam, valamilyen különleges, hozzá illő desszerttel várom ma haza.

A mille-feuille (ezer levél) régóta ott van a bakancslistámon, eddig nem mertem belevágni, túl macerásnak tűnt. Aztán megnéztem Gordon Ramsey videóját és lett annyi önbizalmam, hogy kiléptem a komfortzónámból. Ő is bolti leveles tésztát használ, hát én ugyan miért bonyolítanám jobban az életemet.

Az eper adott volt (szerintem egy hónapig csak epres desszertek várhatók tőlem), a krémen viszont gondolkodtam. Aztán a fehér csokis ganache-ra esett a választásom. Egyrészt, mert nálunk a fehércsoki nagyon menő a kiskorúak körében, másrészt, mert az eperrel nagyon talál.

A lapok picit magasabbak lettek az általam megálmodottnál, de az ízvilág nagyon harmonikus volt, és ami a legfontosabb, igen, nagyon ízlett Fanninak. És Fanninak nagyon jó ízlése van. Az élet minden területén.

Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta
porcukor/házi vaníliás cukor
fél kg eper
2 tábla fehér csoki
2 dl tejszín
1 rúd vanília

Elkészítés: A leveles tésztát kiveszem a fagyasztóból és hagyom kiolvadni. A krémhez a tejszínt felmelegítem, és közben beletördelem a csokikat. Kavargatom, amíg egynemű lesz. Fontos, hogy ne forrjon. Hozzáadom a vaníliarúd kikapargatott magját. Hagyom kihűlni, hűtőbe teszem.

A leveles tésztát kinyújtom kb. 2 mm vastagságúra. Megszórom vaníliás cukorral, majd nagyjából egyforma téglalapokra vágom.

Innentől a Bűvös szakács útmutatásait követtem, de nem teljesen. Előmelegítettem a sütőt 230 fokra. Betettem 8 percre a téglalapokat. Rögtön mérsékeltem a hőt 180 fokra. Ezután egy rácsot tettem a tésztákra nehezéknek, újabb 8 percig így sültek a téglalapok. Ekkor egyenként megforgattam őket, újra porcukrot szitáltam rájuk, és feltekertem a hőfokot 250 fokra. Grillfokozatra kapcsoltam a sütőt és 2-3 percig sütöttem még a tésztát, hogy a cukor szépen rákaramellizálódjon.

Na, ez az a rész, amitől szerintem agybajt lehet kapni. Egyrészt ki a fene tud napirenden lenni az állandó hőfokváltozásokkal?! Másrészt a hiperszuper sütők előtti időkben is készítették ezt a sütit a francia cukrászok, na, ők vajon mit tettek? Szerintem a lényeg az, hogy a saját sütőnk lelkivilágához kell alkalmazkodni, mese nincs.

Az első porcukrozás után hűtőben is lehet pihentetni a nyers tésztát. Én kipróbáltam így is, úgy is, nem látok lényeges különbséget.

Az epret megmosom,papírtörlőn megszárítom, ha szükséges darabolom.

A kihűlt fehércsokis tejszínt felverem. Erős zacskóba teszem, melynek a végét levágom. A téglalapokat tetszés szerint megtöltöm a krémmel és az eperrel. A tetejére jöhet még leheletnyi porcukor a szépség kedvéért.