Dimény-Varga László 
Sokaknak furának tűnhet, de én gyerekkoromban is imádtam az agyas levest. Nyápic, válogatós gyerek voltam, (kiből lesz a gasztroblogger, haha…), de volt néhány étel, amit egész évben ettem volna. Ilyen volt a kocsonya (csak a leve), a töpörtyű és az agyas leves.
Aztán Székelyföld egyik szegletéből a másikba költöztem és kiderült, hogy itt az agyas leves csak nyomokban hasonlít arra, ami én gyermekkorom óta szeretek. Húsgombóc van benne, savanyú káposzta. Jó, jó, de nekem nem az igazi.
Ezért is örültem, mikor felfedeztem, hogy Kövi Pál könyvében az agyas leves a miénk.
Évente egyszer legyen az asztalunkon-ezt kívánom magunknak és mindenkinek, aki szereti!
Hozzávalók: 40 dkg disznóhús
1 hagyma
1 l savanyú káposztalé
25 dkg disznóagy
3 evőkanál rizs
2 evőkanál liszt
2 evőkanál zsír
1 evőkanál paprika
Jöhetnek a melengető, téli levesek?
Elkészítése
- A hagymát apró, a húst nagyobb kockára vágjuk.
- A húst és a hagymát a káposztalé felével és ugyanannyi vízzel tűzre tesszük.
- Ha a hús majdnem kész, beletesszük a rizst.
- A zsíron kissé megpirítjuk a lisztet, hozzáadjuk a paprikát, felöntjük a maradék káposztalével. A rántást a leveshez adjuk.
- Legvégén beletesszük a hártyáitól megtisztított agyvelőt. Ha szükséges, sózzuk, de csak a legvégén, mert a káposztalé sós.
