Tétova ínyenc 
Néha nem könnyű a gasztroblogger élete (sem). Sokan megjegyzik sóhajtva, hogy:
– Könnyű neked, mert nálatok mindenevő a család, de nálunk ezt nem lehetne megvalósítani…
Az igazság az, hogy részben tényleg könnyű dolgom van, hogy hol türelemmel, hol lelkesen, de elviselik az állandóan újdonságra vágyó énemet, de persze van, amikor keményen behúzzák a féket és azt mondják: NEM.
Így volt ez a padlizsán krémleves ötletével is, bármennyire próbáltam előkészíteni a terepet, hajthatatlanok maradtak. Mert milyen dolog levessé hígítani a drága sült padlizsánt, amiből padlizsánkrém (nálunk nemes egyszerűséggel vinete) készíthető.
Dragomán György egyenesen az elszigeteltség metaforájának nevezi azt, hogy bár a kommunizmus éveiben is rendelkezésünkre állt a padlizsán, mégis leginkább csak egyféleképpen ettük. Szerintem Erdélyben a helyzet azóta sem változott túl sokat. Padlizsánfronton ultrakonzervatívak vagyunk, úgy tűnik.
Én mégis belevágtam a kevés sikerrel kecsegtető projektbe, de azért engesztelésképpen padlizsánkrémet is készítettem. A levest nem fogadta ováció az asztalnál, de miután a szabály (megenni nem, de megkóstolni kötelező) értelmében megkóstolták, ilyenképpen nyilatkoztak:
– Ahhoz képest nem is olyan rossz…
És másnap már ez is elmaradt, csak kanalazták éhesen.
Hozzávalók: 2 közepes padlizsán
kevés olívaolaj
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só
kevés citromlé
szumák (opcionális)
Betétnek: feta
gránátalma
pörkölt dió
Elkészítés
1. A padlizsánokat parázs fölött, vagy a sütőben megsütöm. Héját lehámozom, levét lecsorgatom.
2. Az olajon a kockára vágott hagymát megfonnyasztom. Beleteszem a tört fokhagymát, majd a padlizsánhúst is. Hagyom kissé összepárolódni, majd botmixerrel pürésítem. Felöntöm vízzel, sózom és felforralom.
3. A kész levest citromlével ízestem. Pörkölt dióval, gránátalmával, fetával tálalom. Szumákkal megszórom (ez el is maradhat).
