Dimény-Varga László 
Személyes, felnőttkori kedvencem a rebarbara. Nem arról van szó, hogy gyeremekkoromban nem szerettem, hanem arról, hogy nem is ismertem. Nem hogy mi nem készítettünk rebarbarás fogásokat, de én másoknál sem talákoztam ezzel a savanykás növénnyel.
Szerintem-bár nem végeztem erről pontos felmérést-a rebarbara 1989 után terjedt el Erdélyben, sok más alapanyaghoz hasonlóan. A szabadság elhozta azt is, hogy sokkal több mindent megismerhettünk a világból. Bár ez biztos vidék-függő is, hiszen látom, hogy Szászkézden pléldául rebarbara-fesztivált is szerveznek.
Mindenesetre én nagyon kultiválom, a tavaszhoz nekem már szervesen hozzátartozik, igyekszem mindenféle formában elkészíteni.
Most egy ilyen egyszerű, mégis látványos és nagyon finom változatot készítettem el. A túlédes sűrített tej íze egyensúlyba kerül a savanykás rebarbarától.
Én előbb egy nagyobb, ikeás piteformában akartam elkészíten, de túl nagynak bizonyult. Így átköltöztettem nagymamám száz éves, öntöttvas serpenyőjébe.
És végre van bazsarózsa, számomra ez lett az év legszebb része!
Hozzávalók: 1 csomag rétestészta
10 dkg vaj
egy doboz (kb. 40 dkg) sűrített tej
2 tojás
1 teáskanál vanília kivonat
2 dl tejszín
15 dkg rebarbara
Rebarbara-mánia:
Elkészítése
- A rétestésztát 2 rétegenként lekenjük olvasztott vajjal és harmonika szerűen feltűrjük.
- A kivajazott piteformába csiga alakzatba tekerjük, a tetejét is lekenjük vajjal. 180 fokos sütőben megsütjük.
- Közben a sűrített tejet alaposan elkavarjuk a tojással, a vanília kivonattal és a tejszínnel. A keveréket a megsült rétestésztára öntjük.
- A rebarbarát kis kockákra vágjuk, a tésztára szórjuk.
- A süteményt visszatesszük a sütőbe és szép pirosra sütjük.
